Ez az apró, illatos gyümölcs nemcsak a gyerekek kedvence, de a lekvárfőzés egyik koronázatlan királynője is. Aki egyszer megkóstolta a házi szamócalekvárt friss kenyérre kenve, az tudja: ez nem csupán egy befőtt, hanem maga a nyár, üvegbe zárva.
A szamóca: kis gyümölcs, nagy íz
A szamóca nem azonos a boltokban kapható, nagy szemű eperrel. Ez egy vadon termő, apróbb termésű fajta, amelyet elsősorban erdők szélén, réteken lehet gyűjteni – vagy, ha szerencsénk van, beszerezni kistermelőktől. Íze koncentráltabb, illata fűszeresebb, mint termesztett rokonáé. Ez teszi különösen alkalmassá lekvárnak, ahol a természetes íz mélyül és édesedik tovább.
A klasszikus szamócalekvár receptje
Hozzávalók (kb. 4 kis üveghez):
- 1 kg tisztított, friss szamóca
- 500–600 g kristálycukor (ízlés szerint csökkenthető)
- 1 db bio citrom (leve és héja)
- opcionálisan: 1:1 vagy 2:1 befőzőcukor, ha gyorsabb főzést szeretnénk
- egy kevés pektin (ha sűrűbb állagot szeretnénk természetes úton)
Elkészítés – lassan, szeretettel
- Előkészítés: A szamócát finoman válogassuk át, távolítsuk el a leveleket, és ne mossuk erősen, mert az aroma könnyen kiázik. Inkább csak enyhén öblítsük le. Ha szeretnénk simább állagot, a gyümölcs felét botmixerrel pépesíthetjük, a másik felét darabolva hagyjuk meg – így lesz tökéletes egyensúly az állagban.
- Cukrozás: A szamócát egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a reszelt citromhéjat és a kifacsart citromlevet. Hagyjuk állni legalább egy órát, hogy a gyümölcs levet eresszen, és a cukor elkezdjen oldódni.
- Főzés: Lassú tűzön kezdjük el főzni, gyakran kevergetve, nehogy leégjen. Hab keletkezik a tetején – ezt kanalazzuk le, hogy tiszta, szép lekvárt kapjunk.
- Sűrítés: Ha természetes úton szeretnénk sűríteni, főzzük 45–60 percig, amíg a lekvár láthatóan besűrűsödik. Ha gyorsabb utat választunk, használhatunk pektint vagy befőzőcukrot – ebben az esetben akár 5–10 perc is elég lehet.
- Üvegbe töltés: Az előre sterilizált üvegekbe kanalazzuk a forró lekvárt, gyors mozdulatokkal zárjuk le, majd 5 percre fejjel lefelé fordítjuk az üvegeket. Ezután száraz dunsztban (plédek közé takarva) hagyjuk kihűlni.
A házi szamócalekvár több mint csemege: nosztalgia, hagyomány, és egy csipet természet. A nagymamák kamrájának illata, a nyári reggelek ígérete. Egy szelet vajas kenyéren, palacsintába tekerve vagy akár joghurthoz keverve – minden formában a gyermekkort idézi.
Ha idén először vágnánk bele a lekvárkészítésbe, érdemes kis adaggal kezdeni. A szamóca drága kincs, nem kell vele nagyban kockáztatni. De ha egyszer sikerül, garantált, hogy jövőre már dupla mennyiség készül – hiszen nincs jobb érzés, mint tél közepén elővenni egy üveget, és újra megízlelni a nyarat.
